Amikor felmerült a lehetőség, hogy a 2022-es Ménesi Kulturális Utcabál új helyszínéül a Ménesi út 55. számú ház kertjét is használhatjuk, rögtön sorra vettem a már meglévő helyszíneket: Karinthy Villa, Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum, Medgyaszay Építőművész Emlékmúzeum... csupa veretes, nagy múltú épület, nagyszerű művészek egykori lakhelyei. Biztos voltam benne, hogy a Ménesi út 55-öt sem lehet egyszerűen csak "Enyhe Lejtők Kertjeként" a programba helyezni. Így vette kezdetét a kutatás, mely egészen izgalmas fordulatokat vett - ebbe szeretném most beavatni a Kedves, Elhivatott Olvasót, aki még úgy is, hogy a menüből elrejtettem, rálelt erre az oldalra. :)

​

"A mai út Budapest XI. kerületében, a Gellérthegy déli lejtőjének alsó szakaszán nagyjából egy szintvonalat követve, több mint egy kilométer hosszúságban vezető egykori dűlőút kis mértékben módosított nyomvonalán halad. Nevét 1893-ban Ménes-Hegyaljáról, azaz az arad-hegyaljai borvidék egyik központjáról kapta. Az 1929-ben megindult nagyhatású Szt. Imre kultusszal összefüggésben nevét Nagyboldogasszony útra változtatták, 1953-tól azonban ismét Ménesi út. A névadás az egykori gellérthegyi szőlőművelésre kívánt emlékeztetni, ahogy néhány további híres borvidékekre, ill. a borászatra utaló utcanév a környéken, mint a Somlói út, Bakator utca, Serleg utca a hegyoldalban, a Villányi út, Badacsonyi utca és Vincellér utca közvetlenül a hegy lábánál. A Ménesi út széles értelemben vett kultúrtörténeti szempontból a Gellérthegy egyik legfontosabb útja. Története teljesen feldolgozatlan. A rendelkezésünkre álló ismeretek alapján látható, hogy beépülése urbanisztikai és szociológiai szempontból összefügg a Műszaki Egyetem Lágymányosra telepítésével, ill. az ennek nyomán megindult városfejlődéssel." (Entz Géza: A Ménesi út)

 

1927. június 13-án kapott magánépítési engedélyt az 5118-as helyrajzi számú, akkor még I. kerülethez tartozó Ménesi út 55. szám alatt telek. Építtetője Balla Sándor gyógyszerész, kormányfőtanácsos, gyárigazgató és neje, Reiner Malvina volt, akik két tinédzser fiukkal, Imrével és Györggyel költöztek be a villába, feltehetőleg 1928 elején.

 

A megbízott építészmérnök Sándor Móric, aki tanulmányait a charlottenburgi műegyetemen végezte, onnan hazatérve pedig Komor Marcell és Jakab Dezső építészeknél szerzett gyakorlat után nyitott tervezőirodát a puritán, dekorációmentes építkezés úttörőjeként.

​

Balla Sándor (aki 24 éves koráig Blau Sándor volt, azután magyarosította Ballára nevét) 1913-ban vette fel a kapcsolatot a svájci Dr. Albert Wanderrel, és hozták létre közösen a híres tápszergyártó leányvállalatát Magyarországon, melynek legfontosabb terméke a ma is elérhető, malátakivonatból készült Ovomaltine volt.